Tudsz ilyen jóízűen kacagni?

Egy kis vidámság......, ha megnézed, szerintem velük fogsz nevetni.....

Halottak napján - Emlékezés szeretteinkre

Havas Éva - Léleklángocskák

Évről évre egyre jobban

fáj a szívem, és titokban

átlépnék a mindenen,

hogy a múlt jelen legyen.

Ilyenkor a fény is könnyez`

a gyertya is mindig több lesz,

libben a láng, ellobog,

érzi, hogy magam vagyok.

Gondolatban átölelnek

- minden egyes kedvesemnek

megsimítom arcát, kezét,

mondanám a Sorsnak: Elég!

Ne tüntess el több szerettet!

Szívem napról napra retteg,

szorongva lesem a naptárt,

s ha október hava lejárt

- szívem elviszem hozzátok,

eltávozott hű barátok,

édesapám, hű szerelmem,

s mindenki, kit elvesztettem -

Virág közé rejtve itt van,

mit növeltem álmaimban,

gyertyák lángja is azt jelzi,

lelkem fájó könnyét ejti:

Szerettelek és szeretlek,

soha-soha nem feledlek!

Forrás: poet.hu

Juhász Gyula - Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még

S a boldog órák drága, tiszta üdvét

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Nagy utazás

Az előző bejegyzés (Keleti pályaudvar), apropóján jutott eszembe a Nagy utazás  című dal, már elég régen nem hallottam, ezért most elővadásztam:

1. Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

2. Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

3. Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

4. Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!

5. Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

6. Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

7. Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...

Forrás: zeneszoveg.hu

Elszálltak az évek - Mary Zsuzsi

Mary Zsuzsi egyik utolsó dala nagyon szép búcsúdal:

Mögöttünk hagytunk sok-sok évet

Nem csak a boldogságról szólt

Ma már emlékek és kincsek

Féltem nagyon

Gyermekünk szemében álmok

Nem látja senki más talán

Csalódni fog, de lesz majd boldog

Sors, ne bántsd

Elmúltak az évek, nem zavar csend

A nyugalom karjába zár minket

Elszálltak az évek, már nem fáj a csend.

A nyugalom karjába zár, úgy ringat el.

Gyorsan szálltak el az évek

Itt az álmom erről szólt

Gyermekeink gyermekére

Büszkék vagyunk.

Nem is kérnék újra többet

Minden így volt szép és jó.

Hatvanon túl minden percet

Féltek nagyon.

Elmúltak az évek, nem zavar csend

A nyugalom karjába zár minket

Elszálltak az évek, már nem fáj a csend.

A nyugalom karjába zár,

Elmúltak az évek, nem zavar csend

A nyugalom karjába zár minket

Elszálltak az évek, már nem fáj a csend.

A nyugalom karjába zár, úgy ringat el.

~~~~~