Októberi vers

Dsida Jenő: Öreg október


Be jó lenne még azt mondani mindig:
Szívem fürösztik tavaszi kegyek,
a napsugár is éget,
virágosak a rétek,
és holnap kirándulásra megyek.

Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor,
és boldog marad mindig, aki boldog.

De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet...

Itt van az ősz..... itt van, újra....

Szeptember 23. az őszi napéjegyenlőség, a csillagászati ősz első napja.
Mostantól december 22-ig mindennap egy "tyúklépéssel" rövidebb lesz :)

Csukás István: Csillagászati ősz

A magasban már az új évszak remek ólja felépült;

az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,

a pázsitot faggyal beretváló hajnalokra, a

postássapkájú délelőttökre, a lassan érkező lázra,

a nyár, no lám, mint egy végrehajthatatlan ítélet, elévült,

az új bírák, a dérparókás virágok a kerítés

mögött fontoskodnak, az ablakból rájuk látok,

s szorongva cigarettázom, míg felizzó érzékeim loholva

próbálják utolérni az időt, mely mint a vonat utolsó vagonja,

kihúzódik a láthatárból; egy mozdulattá tisztult,

egyetlenegy kristályi moccanássá a próbálkozások,

az izgatottan körbefutó lábnyomok végleg elhagyott évadja,

mint mikor az ember a rákövesedett, zsúfolt, ablaktalan házat lebontja.

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,

széllábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,

krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat

s harapja, kurtítja

a hosszú napokat. 

Mi mindig búcsúzunk

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

Esti dal

B. Radó Lili: Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,

mikor az izzó nap leszáll

s a csillag csillog csak nekem.

Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,

mit rég megúntam s amit szeretnék,

messziről nézem és nyugodtan,

ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,

a szív is békés lesz belül.

Öröm, kétség oly messzi cseng

és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva

mindent végiggondolni újra,

a lélek könnyű, mint a pára

s csend van. Elalszunk nemsokára.

Anyáknapi köszöntő

Matos Maja: Anyák napjára

Fényes reggel ragyog ránk,

téged köszönt jó anyánk.

Virágos a kert, a rét,

oda tenném mind eléd.

Vinnék neked madárdalt,

május első vasárnap.

Boldogságot, szerencsét,

tarka rétről füvecskét.

Mindenhová követlek,

olyan nagyon szeretlek.

Annyit mondok vasárnap:

maradj soká anyámnak!

(Forrás: poet.hu)

Az édesanya

Nincsen a gyermeknek

Olyan erős vára,

Mint mikor az anyja

Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal

Az édesanyánál,

Éberebb csillag sincs

Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás

Amennyi sok lenne,

Amennyit az anya

Meg ne érdemelne.

Húsvét köszöntő

Bíró András: Ez a húsvét

Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, súgdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.

Úgy szeretnék....

Törő Zsóka: Úgy szeretnék

Úgy szeretnék szellő lenni

fuvallattal simítsalak

úgy szeretnék eső lenni

cseppjeimmel mosdassalak

úgy szeretnék napfény lenni

melegemmel szárítsalak

úgy szeretnék virág lenni

illatommal bódítsalak

úgy szeretnék gitár lenni

dalaimmal ringassalak

úgy szeretnék csillag lenni

sugarammal altassalak

úgy szeretnék veled lenni

soha el ne hagyhassalak…

Memories of the first love  St. Petersburg by Leonid Afremov

Gyulai Pál: Egy jótékony női bazárban

EGY JÓTÉKONY NŐI BAZÁRBAN

Im a vásár; hát mit vesztek?

Bármit vesztek, dúsak lesztek.

A jótettnek szép emléke,

Szívünknek e legszebb éke;

Hálakönnye szenvedőnek,

Aggastyánnak, csecsemőnek;

Női részvét szende bája,

Szép szem áldó mosolyába';

Nő mosolyja, emlék gyöngye,

Szenvedőnek hála-könnye

Szivből-szivbe, - oh higyétek -

Mind örökre, mind tiétek!

Im a vásár, jertek, jertek,

Ennyi kincset ritkán nyertek.

(Gyulai Pál)

kép: www.common-place.org

Újévi köszöntő

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép napod!

Mosolygó, fáradt kívánság

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmoson

ráfeküdni egy habszínű felhőre,

amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel

aludni rajta, lengve ringatózni

acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,

álmot súgna illatosan ágyam:

vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,

csak mosolyogva suttogná a szélben:

Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

A szeretet melege

Aranyosi Ervin: A szeretet melege

Hideg a hó, hideg a szél,
– az öreg Tél erről mesél.
– Hát hol találok meleget?
– Hol melegít a szeretet?
Vizsgáld meg hát a szívedet!
Találsz-e benne hideget?
Kiben a jóság lángja él,
azt nem bántja a fagy, s a tél.
Ne hagyd kihunyni sohasem,
a lángot tápláld csendesen.
Amíg szívemben Nap ragyog,
addig, tán meg sem fagyhatok!

Forrás: http://versek.aranyosiervin.com

Kis Jézuska született.....

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született! 

Minden jó, ha a vége jó

Csorba Győző: December

Minden jó, ha a vége jó.

Az év jó, mert jó a december,

a gazdag, ajándékozó,

kedves hónap, szép ünnepekkel.

Karácsony-táji álmaink

- cifrábbakat nem lát a lélek.

Fenyőfák díszes ágain

angyalhaj, csengő, gyertyafények.

Ilyenkor még a tolvaj is

föl-fölfüggeszti tán a szakmát,

szelíd lesz a goromba is:

előre emeli kalapját.

Most van a leghosszabbik éj,

de most győz rajta épp a nappal.

Ebben segít, nyilván ezért

jön le a mennyből is az angyal.

Most összegzünk: siker, kudarc...

A mérleg mindegy, fő, hogy élünk.

S a számvetés nem hátraarc,

inkább hit, hogy följebbre lépjünk.

December, télelő hava,

a föld fagyott, a szív melegben.

Az év csúcsa, az év java,

ó, víg, komoly, bundás december!

Az emlékezés fényei

Nyiraty Gábor: Az emlékezés fényei

Ahogy a harmatos est leszáll,

felgyúlnak az emlékezés fényei,

az idő egy pillanatra megáll,

s újjáélednek a múlt fakó képei.

Gyertyalángok a könnyű szélben

pislákolnak, úgy mesélnek,

s minden egyes apró fényben

ott rejtőzik egy egész élet.

Gyújts meg te is egy gyertyát,

ne rejtsd el akkor se, ha fáj,

engedd lobogni az emlékezés lángját,

mert hidd el, odafent ők is látják.

(Forrás: poet.hu)

Születésnapra

Fejed fölött nagyon gyorsan szaladnak az évek,

Ha nem figyelsz a jövő is, már a múltba téved.

Sopánkodhatsz, hogy sok mindent Te sem vettél észre,

Bármit csinálsz, nem változik ezen semmi, mégse.

Életedben Te is láttál, sokszor délibábot,

Búsultál is, s talán sírtál, hol senki sem látott.

Azt hitted, hogy csak veled komisz ez az élet,

Vesztegettél el ez alatt, sok-sok boldog évet.

Idősebben talán látod azt, hogy hol hibáztál,

Magadat és másokat is, csak csínján bíráljál.

Utólag már bölcsnek lenni, nem nagy kunszt barátom,

De más döntéssel, hová jutnál, ezt magad sem látod.

Azzal legyél elégedett, eddig mit elértél.

Talán ami legfontosabb, az a lelki békéd,

A múltad már nem változik, be kell végre látnod

A jövőd az, mit szebbé tehetsz ezen a világon.

A vizek fohásza

Lehoczky János: A vizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével

vigyázz reám!

Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,

én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.

Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,

habjaim tánca bűvöli tekintetedet.

Poros gúnyádat tisztítom,

egészséged őrzöm.

Szépítelek, gyógyítalak,

üdítelek, vidítalak.

Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.

Tartom csónakodat, hordozom hajódat.

Általam sarjad vetésed,

én küldök termékeny esőt

szikkadt kertjeidre.

Ott búvom édes gyümölcseidben,

a nádasok illatában rejtezem,

barlangok mélyén, erdők rejtekén,

sziklák között, csúcsok fölött,

posványban, sodrásban,

rám találsz.

Az élet bárkáit ringatom.

Otthonaként velem érez megannyi lény,

úszó, lebegő állat, lengedező növény.

Kusza hínár, tündérlő virág,

meglepő, eleven vízivilág.

Remélő ikra, játszi poronty,

leső harcsa, óvatos nyurga ponty.

Bölcső vagyok,

folytonos születés csöndes színpada.

Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.

Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.

Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.

Szelíd forrásként becézhetsz,

érként, patakként kedvelhetsz,

folyamként köszönthetsz.

Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,

üdvözölsz berekben, limányban,

lidérces lápon, keserű mocsárban.

Csepp vagyok és óceán.

Tomboló vihar és szivárvány,

búvópatak és szökőár,

felhő és kút.

Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,

mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,

illanó pára, gomolygó zivatar.

Vízesés robaja, hullám moraja,

cseppkő csöppenése, veder csobbanása,

eső koppanása, véred dobbanása.

Kék vagyok, mint a tenger,

fénylő, mint a csermely,

szőke, mint a folyó,

zöld, mint a tó,

fehér, mint a hó.

Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!

Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!

Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!

Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!

Buborék vagyok, tajték vagyok,

szeretned kell!

Hűsítő korsó vagyok,

heves zuhany vagyok,

élvezned kell!

Tükör vagyok, arcod vagyok.

Hullám és híd, part és a víz.

Erő és báj, folyó és táj,

úszás és merülés,

áldás és könyörgés,

értened kell!

Víz vagyok.

Őrizned kell!

Halottak napján - Emlékezés szeretteinkre

Havas Éva - Léleklángocskák

Évről évre egyre jobban

fáj a szívem, és titokban

átlépnék a mindenen,

hogy a múlt jelen legyen.

Ilyenkor a fény is könnyez`

a gyertya is mindig több lesz,

libben a láng, ellobog,

érzi, hogy magam vagyok.

Gondolatban átölelnek

- minden egyes kedvesemnek

megsimítom arcát, kezét,

mondanám a Sorsnak: Elég!

Ne tüntess el több szerettet!

Szívem napról napra retteg,

szorongva lesem a naptárt,

s ha október hava lejárt

- szívem elviszem hozzátok,

eltávozott hű barátok,

édesapám, hű szerelmem,

s mindenki, kit elvesztettem -

Virág közé rejtve itt van,

mit növeltem álmaimban,

gyertyák lángja is azt jelzi,

lelkem fájó könnyét ejti:

Szerettelek és szeretlek,

soha-soha nem feledlek!

Forrás: poet.hu

Juhász Gyula - Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még

S a boldog órák drága, tiszta üdvét

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Álommanó

Messzi túl a Képzelet-Határon,

Van egy egészen piciny ország.

Az a hely, ahol az álmokat írják.

A szép álmokat zsákokba varrják,

S aztán kis manók mind széjjelhordják.

Viszik a világ minden részére,

S belehintik az élők szemébe.

Egy álommanó hozzád is elért.

Leteszi zsákját, bedugja kezét

És belemarkol a tündérporba,

Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?

Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.

Óvatosan homlokodra lépked,

S arcod simogatja. Ugye érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,

S az álomport szemeidbe szórja.

Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,

És füledbe súgja: Álmodj szépeket

Adjon Isten minden jót!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Jobb időt, mint tavaly volt,

Ez új esztendőben;

Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,

Jó termést és jó vásárt

Ez új esztendőben;

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Zsíros esőt, kövér hót,

Ez új esztendőben;

Bő aratást, szüretet,

Egészséget, jó kedvet

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Drága jó bort, olcsó sót

Ez új esztendőben;

Jó kenyeret, szalonnát

Tizenkét hónapon át

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Vegye el mind a nem jót,

Ez új esztendőben;

Mitől félünk, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg,

Ez új esztendőben!

Faltisz Alexandra grafikusmûvész rajza

Boldog Új Évet!

Eljött a nap, mely lezár egy évet,

a jövőtök rejtsen sok boldogságot és szépet!

Álmotok s vágyatok valóra váljon,

Mindenkire Boldog Új esztendő várjon!

Ballag már az esztendő, vissza vissza nézve,
nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve.
Beéri az öreget, s válláról a terhet
legényesen leveszi, pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul, s mikor éjfél eljő
férfiasan kezet fog múlttal a jövendő.
Boldog új Esztendőt!



Egy angyalt küldök néked,
Tegye szebbé életed,
Tegyen pénzt a zsebedbe,
Vigyen boldogságot a szívedbe,
Vegyenek körül barátok,
Boldog Új Évet Kívánok!

Itt az új év, új jót hozzon,
régi jóktól meg ne fosszon,
de ha az új jót nem is hozhat,
vigye el a régi rosszat!
Boldog Új Évet Kívánok!

Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!
Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon.
Ki barát volt, az maradjon, ki elindult az haladjon.

Örömöd sok legyen, bánatod semmi
segítsen az Isten boldognak lenni.
Legyél mindig vidám, örülj minden szépnek
így kívánok nektek boldog új évet!

Eldöcögött már az ó-év szekere,

Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.

Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,

Búját-baját felejtsük el örökre.

Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,

Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.

S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,

Áldja meg két szent kezével családunk.