A nő

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon.
Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
-Miért töltesz annyi időt ezzel?
És az Úr azt felelte:
- Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt? Mosható legyen, de ne legyen műanyag.
Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent, a lezúzott térdtől a széttört szívekig, és mindezt mindössze két kézzel.
Az angyalra mindez mély benyomást tett.
- Csak két kéz... Lehetetlen! És ez a standard modell?!! Túl sok munka ez egy napra...várj holnapig, és fejezd be őt reggel!
- Nem. - mondta az Úr - már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.
Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt. - De Uram, olyan puhának teremtetted őt.
- Igen, puha - mondta az Úr - de erősnek is alkottam. - El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.
- Tud gondolkodni? - - kérdezte az angyal.
Az Úr azt felelte:
- Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is.
Az angyal megérintette a nő arcát....
- Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt! Túl sok terhet róttál rá!
- Nem ereszt... Ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.
- Az mire való? - kérdezte az angyal.
És mondá az Úr:
- A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.

Ez igen nagy hatást tett az angyalra:
-Uram, te zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!