2014. május 24., szombat

Ez milyen állat?


Egy kis humor szerezzen pár derűs pillanatot:

Egyszer egy apa sétál a fiával, ahogy ballagnak a kisfia meglát egy kutyát és kérdezi az apjától:
- Apa, ez milyen kutya.
- Ez egy farkaskutya.
- Apa, hogy lett a farkaskutya? – kérdezi a fia.
- Hát találkozott a kutya és a farkas megszerették egymást és így lett a farkaskutya.

Mentek tovább, meglátott a kisfiú egy öszvért, azonnal rákérdezett :
- Apa , ez milyen állat?
- Ez egy öszvér.
- Apa, hogy lett az öszvér? – kérdezi a fia.
- Hát találkozott a ló és a csacsi, megszerették egymást és így lett az öszvér.

Sétálnak tovább, egyszer csak egy darázs repül előttük, azonnal megszólal a gyerek:
- Apa, milyen állat?
- Ez egy lódarázs, - mondja az apa.
 Erre a fia:
- Na, ezt már nem adod be nekem !








2014. május 23., péntek

Mi mindig búcsúzunk


Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.






2014. május 19., hétfő

Mi a különbség?


Szeretettel kívánok derűs pillanatokat!


- Mi különbség a szegény és a gazdag svájci közt?
- Az, hogy a szegény maga mossa a Mercijét.




- Mi a különbség az intenzív osztály és az üzenetrögzítő között?
- Az intenzíven a hosszú sípszó előtt lehet beszélni.





2014. május 17., szombat

Esti dal


B. Radó Lili: Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.





2014. május 16., péntek

2014. május 12., hétfő

Kémcsőbe zárt harag


Minap érdekes levelet kaptam, íme:

"Kémcsőbe zárt harag

Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott.

Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával

-271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe.

Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára.

De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín.

A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.
A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket.

Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának.

Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.
A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.


A gyűlölet salakja

Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.

Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.
Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is.

Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal).

Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült - s megállapítását már sokan igazolták -, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.



"Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." Jn 13.

.....nagyon nehéz, de nem lehetetlen!"






2014. május 4., vasárnap

Anyáknapi köszöntő


Matos Maja: Anyák napjára

Fényes reggel ragyog ránk,
téged köszönt jó anyánk.
Virágos a kert, a rét,
oda tenném mind eléd.

Vinnék neked madárdalt,
május első vasárnap.
Boldogságot, szerencsét,
tarka rétről füvecskét.

Mindenhová követlek,
olyan nagyon szeretlek.
Annyit mondok vasárnap:
maradj soká anyámnak!

(Forrás: poet.hu)




Az édesanya

Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.