Ágh Tihamér: Adventkor
Ködös hajnal – órák, tejszínű reggelek, a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul és ahogy megvirrad, be is alkonyul…
Este tompa fények remegnek az utcán, megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége nem törheti meg azt, ami bennünk béke. Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent, boldog Jézus – várás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése