Boldog Új Évet!

Eljött a nap, mely lezár egy évet,

a jövőtök rejtsen sok boldogságot és szépet!

Álmotok s vágyatok valóra váljon,

Mindenkire Boldog Új esztendő várjon!

Ballag már az esztendő, vissza vissza nézve,
nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve.
Beéri az öreget, s válláról a terhet
legényesen leveszi, pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul, s mikor éjfél eljő
férfiasan kezet fog múlttal a jövendő.
Boldog új Esztendőt!



Egy angyalt küldök néked,
Tegye szebbé életed,
Tegyen pénzt a zsebedbe,
Vigyen boldogságot a szívedbe,
Vegyenek körül barátok,
Boldog Új Évet Kívánok!

Itt az új év, új jót hozzon,
régi jóktól meg ne fosszon,
de ha az új jót nem is hozhat,
vigye el a régi rosszat!
Boldog Új Évet Kívánok!

Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!
Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon.
Ki barát volt, az maradjon, ki elindult az haladjon.

Örömöd sok legyen, bánatod semmi
segítsen az Isten boldognak lenni.
Legyél mindig vidám, örülj minden szépnek
így kívánok nektek boldog új évet!

Eldöcögött már az ó-év szekere,

Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.

Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,

Búját-baját felejtsük el örökre.

Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,

Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.

S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,

Áldja meg két szent kezével családunk.

Elszálltak az évek - Mary Zsuzsi

Mary Zsuzsi egyik utolsó dala nagyon szép búcsúdal:

Mögöttünk hagytunk sok-sok évet

Nem csak a boldogságról szólt

Ma már emlékek és kincsek

Féltem nagyon

Gyermekünk szemében álmok

Nem látja senki más talán

Csalódni fog, de lesz majd boldog

Sors, ne bántsd

Elmúltak az évek, nem zavar csend

A nyugalom karjába zár minket

Elszálltak az évek, már nem fáj a csend.

A nyugalom karjába zár, úgy ringat el.

Gyorsan szálltak el az évek

Itt az álmom erről szólt

Gyermekeink gyermekére

Büszkék vagyunk.

Nem is kérnék újra többet

Minden így volt szép és jó.

Hatvanon túl minden percet

Féltek nagyon.

Elmúltak az évek, nem zavar csend

A nyugalom karjába zár minket

Elszálltak az évek, már nem fáj a csend.

A nyugalom karjába zár,

Elmúltak az évek, nem zavar csend

A nyugalom karjába zár minket

Elszálltak az évek, már nem fáj a csend.

A nyugalom karjába zár, úgy ringat el.

~~~~~

Megbocsátás....

Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.

Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek.
Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...

Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik.

A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is. Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban.

 

Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva.
A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit ÖNMAGUNKNAK tehetünk!

Ady Endre: Karácsony

Ady Endre: Karácsony

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Oda haza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna

Óh de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgotha nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege,

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra… 

Áldott Karácsonyi Ünnepket!

 Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!

Csendes éj! Szentséges éj!

Mindenek nyugta mély;

Nincs más fenn, csak a Szent szülepár,

Drága kisdedük álmainál,

Szent Fiú, aludjál, szent Fiú aludjál!

Csendes éj! Szentséges éj!

Angyalok hangja kél;

Halld a mennyei halleluját,

Szerte zengi e drága szavát,

Krisztusunk megszabadít, Krisztusunk megszabadít!

Csendes éj! Szentséges éj!

Szívünk örülj, higyj, remélj!

Isten Szent Fia hinti reád,

Ajka vigaszt adó mosolyát,

Krisztusunk megszületett, Krisztusunk megszületett!

Advent idején

Advent idején

Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra…
látom, amint kályha mellett nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba- „Idd meg! Nem fogsz fázni majd!”
Átmelegedett testem, valóban s én azt hittem a tea tette azt .

Ma már tudom, tőle volt meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a „jó” a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya -így advent idejében- fájón kéri vissza az elmúlt éveket .

Emlékszem a finom illatokra, ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes, és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén: „Itt az Angyalka! Megjelent!”

Futottunk mind a fenyő köré, ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyermekeimnek minden karácsonykor átadom.
Már sokadszor töltjük el nélküle a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe, ahogy átöleli a gyermekeit.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz, ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi: Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból, áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk naponta adjuk át mindenkinek.

Drága Advent köszöntünk, Lelkünk téged epedve várt,
Hajnalfényed közöttünk hintsen szerte arany sugárt.


Szép Adventet!

*****

Egy kis nosztalgia

Régi idők csillagai:

Családtörténet

A minap kaptam a levlistán az alábbi "családi történetet", úgy gondolom érdemes közzé tennem, talán másnak is szerezhetünk vele néhány derűs percet, és újra rádöbbenhetünk milyen csodálatos a magyar nyelvünk:

A Tál család 

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak ?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt.
Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.
Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.
A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit.
De azért nem minden családtag rossz.  
Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen.
A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét.
A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken. Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki.  
Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért.
Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben.
Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal.
A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben hunyt el. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.


(A világ melyik nyelve tud még ilyeneket?) 

Advent

Advent idejére egy nagyon szép prezentáció

Ágh Tihamér: Adventkor

Ködös hajnal – órák, tejszínű reggelek, a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul és ahogy megvirrad, be is alkonyul…
Este tompa fények remegnek az utcán, megtörnek a tócsák fodródozó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége nem törheti meg azt, ami bennünk béke. Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent, boldog Jézus – várás…

Viccek

Balesetnél a riporter nem tud a balesetet okozó jármű közelébe férkőzni, ezért elkezd kiabálni:
- Utat kérek, utat kérek, az áldozat fia vagyok!!!
A tömeg mosolyogva utat nyit neki, és ekkor meglátja,hogy az út közepén vérében fekszik...
...egy elütött szamár.


Móriczka megkérdezi az apját:
- Apa, engem tényleg a gólya hozott?
- Igen, kislányom.
- És anya szép volt?
- Igen.
- Akkor miért a gólyát dugtad meg?


Mi lesz, ha kihal a női nem?
- ???
- Globális felmelegedés


Pistike az anyukájának:
- Anyu, az apu megint be van rúgva.
- Miből gondolod, kisfiam?
- Mert megint a tükröt borotválja.


- Mennyibe kerül majd a kép? - kérdezik a fotóstól.
- Azt csak a felvétel után mondom meg. Most szeretném, ha mosolyognának...


A válóperes tárgyaláson a bírónő megkérdi a férjet:
- És miért akar elválni?
- Mert a feleségem egy kurva.
- Ha jól értettem, durva?
- Nem, hanem kurva, "k"-val, mint "kegyed"!


- Hogy hívják a guberálos cigányt?
- ?
- Túró Rudi!


Mi a különbség a ha-ha és a hű-ha között?
- ?
- 15 centi.


A hóesés olyan, mint az új férfi az ágyban. Nem tudod meddig tart és hány centis lesz!


- Anyu, anyu, tudom, hogyan lesz a kisbaba! - mondja az ötéves kislány az anyukájának.
- Na, hogyan?
- Úgy, hogy a kisfiú beleteszi a himbilimbijét az előtte térdelő kislány szájába!
- Nem kislányom, a kisbaba nem így lesz. Így a fizetésemelés, az új bunda és az ékszerek lesznek...

Fogadás

Szerencse_vicc

Hogy nekem miért nem jut eszembe ilyen fogadásokat kötni?!

*****

Autós viccek

-Uram - állítja le a járőr az autóst -, ötszáz forintot kérek, mert túllépte a hatvanat.
-Mi a fene? Most már a koráért is megbüntetik az embert?

*****

Azt kérdezik az új autó boldog tulajdonosától:
- Na, és, hogy megy a vezetés?
- Csak amúgy sakkosan.
- Hogy-hogy sakkosan?
- Hát hol egy gyalogot ütök el, hol egy futót.

Gyönyürű őszi képek csodálatos dallamok kiséretében

Ezekben a ködös, borús napokban jól esik ilyen vidám őszi képeket nézni és elábrándozni a szép dallamok kiséretében....